Nagyon-nagy graffiti készült Pécsett, a Corso Hotel falán. A projekt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt Rózsa Sándor I. Népi Kampánytékozló Alapja (RÓSÁNÉKATÉKA) keretében valósult meg, április 24-én avatta fel a párt. Hatalmas a falfelület, az azt festő TakerOne át is megy az út túloldaldalára, hogy egészében nézhessen rá művére. Laikus szemmel elképesztően jól néz ki, ő viszont nem elégedett, versenyt kellett futnia a szorító határidővel, szívesen dolgozott volna még a részleteken. A tapasztalt graffitisnek ez volt az eddigi legnagyobb fala, körülbelül 400 m2. A viccpárt rábízta a témaválasztást, végül egy cuki kutyás terv mellett döntött, ahol a két farok is helyet kapott. Összesen hat napja volt rá, hogy létrehozza a fotorealisztikus művet a hotel tűzfalán, ki is fejtette, hogy: „ez így elég szívás”.
A kevés idő és a festék gyors fogyása miatti aggodalmat leszámítva persze élvezte a kihívást, és bízik benne, hogy a pécsieknek tetszik a végeredmény, amiért reggeltől-estig mászta az emeleteket összekötő létrákat, és időnként az ebédet is kihagyva sorra ürítette a festékes tubusokat. Polgári foglalkozása szerint big data/advanced analyitcs engineer (így röviden), egy svájci cégnél dolgozik. Hogy jön össze az IT és a graffiti? „Ezt már az állásinterjún is kérdezték tőlem. Bár szeretnék olyan szintre eljutni, hogy csak azt festhessem, amit szeretnék, és meg is éljek belőle, nem biztos, hogy feladnám a munkám, amit szeretek, és ami egy más jellegű kihívás. Van egy jó agyam, amit szeretnék használni”, mondja.
2001 környékén kezdett graffitivel foglalkozni, először csak a lakótelepen firkálgatta a nevét, a netes chatszobában megismert haverokkal illegálisan dolgoztak. „Jópofa volt, utólag sem cserélném el a kezdeteket.” Ez egy kissé magányos műfaj, a graffitivel komolyabban foglalkozók itthon névről ismerik egymást. Ahogy a mondás is tartja: „Szerettem a graffitit, amíg nem találkoztam más graffitisekkel”. Persze vannak szervezett programok, például április végén Filatorigátnál ötvenen fognak két napig festeni. „Az a szörnyű ezeknél, hogy mindig hip-hop zene szól”.
2005-ben készítette el első fotorelisztikus rajzát saját szobája falára. Bár pontosan nem tartja számon hány műve van, de nagyjából 120-ra rúghat a számuk. Közülük többet külföldön alkotott, például az USA-ban, az Egyesült Királyságban vagy Új-Zélandon. Májusban pedig egy spanyol fesztiválon fog festeni - terve a 400 fős falu rendezvényén 282 nemzetközi pályázó közül nyert egy falat. Ez egy jó visszajelzés arra, hogy halad a megálmodott úton.
Más művészeti ágban nem alkot. „Nagyon fontos számomra a street artnak a street része, szeretek kint lenni. Az is jó érzés, hogy az emberek általában segítőkészek, sőt, sokan maguk is hozzá szeretnének tenni valamit a folyamathoz.” Például a hotel is befogadta, ezzel is megkönnyítve a munkát. Mostanában legszívesebben portrékat fest (Bud Spencert, Steve Jobsot, Palvin Barbit, Marina Diamandist is megörökítette már), mert az aprólékosabb munka, nagyobb szakmai megmérettetés, és nagyobb élvezet is számára. Megrendelésre is dolgozik, eleinte mindenféle megbízást elfogadott, de most már igyekszik tartani magát hozzá, hogy legalább minimálisan érdekelje a dolog. „Érdemes olyan munkát kérni egy művésztől, ami számára is fontos és érdekes, hiszen akkor tudja a legjobb formáját hozni.”
Ez a mostani feladat is olyan volt, amiből lehetett profitálni szakmailag. A vázlat pontos falra vitelét számítógépen tervezte meg, az első munkanap a terepen pedig a felskicceléssel telt. „Nem ugyanaz, mint egy A4-es lap, de vannak átvihető okosságok. A referencia vonalak felvitele után az egész egy nagy színező füzetre hasonlít.” Nagyjából 200 tubus festék fedi a kutyabarát hotel falát és ellenpontozza a mellette nyolc éve félbehagyott építkezés nyomait.
TakerOne művei itt tekinthetőek meg: https://www.facebook.com/takeronegraffiti/
