Mindennapos fotós munkáim mellett hosszú távú dokumentarista projekteken dolgozom. Szeretek személyek, csoportok életében, egy-egy témában alaposan elmerülni, hetekig vagy hónapokig követve annak kibontakozását, vagy időről-időre visszatérni. A fényképezés egy olyan eszközt adott a kezembe, mely által könnyebben ismerkedhetem a körülöttem lévő világgal - nem várt szituációkba keveredhetek, “legálisan” lehetek jelen ott is, ahol egyébként nem volna keresnivalóm, és olyan embereket ismerhetek meg, akikkel egyébként biztosan nem hozna össze a sors.
Hamarosan elkészítem dokumentarista történetmesélős weboldalam is, addig viszont itt nyerhetnek bepillantást ebbe a tevékenységembe.
A sorozat 2015 augusztusában a Pécsi vasútállomáson készült, ahová a nyár folyamán bő 2 hónapon keresztül hoztak a hatóságok menekülteket, hogy innen vonattal szállítsák őket tovább Budapestre. Általában fél napot töltöttek az vasúton, ahol önkéntesektől ételt, ruhát, orvosi ellátást, tisztálkodó szereket, és jó szót kaptak. A fotók életképek a menekültek itt töltött néhány órájáról. Amit az országban legtöbben a menekültekről tudunk, az egy igen távoli kép a TV, számítógép képernyőjéről. Megválaszthatjuk a tartalmat is, amit hallani kívánunk; a tényeket, amik azt támasztják alá, amit mi gondolunk a helyzetről. Bár a véleményünket sietve fejtjük ki különböző portálokon, mindig távolról, felülről szemléljük az eseményeket. Választhatjuk azt, hogy közelebb megyünk, hogy saját benyomásokat szerzünk a körülöttünk zajló dolgokról – így talán megismerhetjük az ő döntésük mögött álló motivációs tényezőket is.
A Nevetnikék Alapítvány célja a Pécsi Gyermekklinikán ápolt gyerekek szabadidős foglalkozásának megszervezése, gyógyulásuk elősegítése. Önkénteseik délutánonként a kórház egy-egy osztályán játékos időtöltéssel vidítják fel a kis betegeket: kézműves, bábos, zenés foglalkozásokat tartanak, társasoznak, beszélgetnek velük hétköznap és hétvégén egyaránt. Az önkéntesi paletta igen színes: a pedagógustól az egyetemi hallgatón át a vízvezeték-szerelőig mindenki lehet nevetnikékes, aki elvégez egy rövid képzést, és ahogy a szabadideje engedi, elvállal egy-egy délutáni foglalkozást. Párban tartják a programot, melynek hossza alkalmanként két óra, amiért az önkéntesek rengeteg tapasztalatot és nevetést kapnak fizetségül. Jelenleg körülbelül 40-50-en vesznek részt a programban. Az alapítvány adományokból vásárol játékokat, kézfertőtlenítőt és egyéb eszközöket, de fennmaradásuk tulajdonképpen nem függ mástól, mint a résztvevők lelkesedésétől és befektetett energiájától.
A sorozat 2015. szeptemberében készült, hogy a kivándorlás problémájának egy személyes oldát villantsa fel. A Tárki 2015 áprilisi adatai szerint a Magyarországról kivándorolni akarók aránya az elmúlt 20 évben most a legmagasabb. A 25 év alattiak 39%-a, a 26-35 éves korosztály 28%-a külföldön képzeli el a jövőjét. A tervezgetések persze sokszor nem fedik a tényleges kivándorlást. Mivel a távozókat nem regisztrálják, csak becslésekre, és a fogadó országok statisztikáira lehet hagyatkozni. Ezek azt mutatják, hogy azon honfitársaink száma, akik a rendszerváltás óta legalább egy évet külföldön töltöttek, 350 – 500 000-re tehető. Nagy-Britanniában nagyjából 100 – 150 000 tartósan munkát vállaló magyar él.
Egy új, hosszú nap indul az angol kisvárosban: több mint 100 csomag vár kiszállításra.
2013. októberében költözött Zoli Pécsről Nagy Brittaniába. Gondolt egy merészet, és az ellenérveket (hátrahagyott rokonok, barátok, nyelvtudás hiánya) lesöpörve a szigetország felé vette az irányt.
London vonzáskörzetében keresett és talált munkát: a csomagkihordás előtt dolgozott tésztagyárban, üvegpultokat előállító cégnél, raktárakban; az éjszakai raktáros munka mellett fél évig napi 3-4 órában pizzafutárként is.
A gép forog, kézbesítő és csomagjai rendületlenül haladnak a cél felé.
A nyelvtanulásban segítségére volt, hogy másfél évig egy angol-ír házaspárral közösen béreltek lakást.
Kapcsolat köttetik – még ha a megrendelő ezúttal nincs is otthon.
Szeptember elején, a fotósorozat készültekor Zoli egy éve élt Crawlyeban, és állt a UK Mail alkalmazásában. Mikor felhívtam, hogy dokumentálnám egy-két napját, azonnal kötélnek állt.
A volán mögötti percek szolgálhatnak némi pihenéssel, bámészkodással.
Konkurencia és közös pontok: Keith-el gyakran összefutnak a területen. Az angol kézbesítő magyar felesége révén remekül beszéli a nyelvünket, és már jól ismeri Magyarországot is.
A munkanap olyakor 12 óra is lehet: útvonaltervezés, bepakolás, autózás az adott helyszínre, kiszállítás, dokumentáció. Az utcák váltakoznak, a tégla marad.
A furgon magányában elfér egy ásítás. A játék egyébként időre megy: a szkenner által meghatározott intervallumban kell célba juttatni a küldeményeket. Ahhoz hogy az ember ne csússzon meg, a szerencse mellett az is kell, hogy jól ismerje az adott területet – ezt viszont csak hónapok munkájával lehet elérni.
Magánházak, irodák, boltok, raktárak is tartoznak a körzethez. Egy kezdőnek az is művészet, hogy egy hatalmas ipartelepen megtalálja a keresett céget, vagy akár csak a bejáratot.
Ha minden rendben van, csak egy digitális aláírás a szkennerbe, és már lehet is bontogatni a csomagot.
Vajon mi lehet benne?
Üzletszabályzat és személyes kapcsolat: némely küldemény csak saját kézbe adható, másokat átvehetnek a szomszédok, de külön kérésre akár az udvarban elrejtve is jó lehet.
A furgon gyomra is korog: lassan az utolsó dobozok is célba érnek.
Hétvégente Zotya múzeumokba és kirándulni jár, igyekszik minél teljesebben kihasználni szabadidejét és megismerni az ország szépségeit.
Tervezi ugyan a hazaköltözést, de valószínűleg nem a következő néhány évben.
A busójárás amellett, hogy a világörökség része és turisták hadait vonzó látványosság, hatalmas buli is a résztvevők számára. Míg a nézőközönség az ijesztő maszkokban, tradicionális öltözetben felvonuló „sokácokat” csodálja, a busók hat napon át tartó csapatos mulatozása is a tradíció fontos része. Napjaink busói közt gyakran már nincsenek sokác származásúak, de a mohácsi kötődés fontos, a maszkok évtizedeken át öröklődnek a családban. 2016.02.07-én egy fiatal csapattal töltöttem a fő attrakciónak számító vasárnapot - a hajnali készülődéstől egészen addig, amíg le nem dőltek a lábukról.
